Az elmúlt két évben a gyermekek informatikai fejlődését támogattuk, szerveztük, de idén júniusban ez a korszak véget ért. Nagyon sajnáljuk, és hiányzik is, amikor csapatokban bevonulnak, türelmetlenül várakoznak, hogy kezdődjön már!
A csapatunk megmaradt – a régi, jól működő és azt gondolom, hogy bevált. A Rajzszakkör.hu oldalán fellelhető programok szervezése, fejlesztése lett az új feladatunk. Gyereknek és felnőtteknek egyaránt tartunk kreatív foglalkozásokat. Továbbléptünk valami új felé 🙂
Ma volt egy határidős munkák, amin többen, nagyon sokat dolgoztunk. Az utolsó dokumentum nyomtatásánál a nyomtatóm megadta magát, a kollégám egy másik nyomtató mellett a kinyomtatott anyaggal csak késve ért volna ide. A másik releváns jelölt, akinek esélye lett volna az utolsó dokumentum megvalósítására kottára ugyanígy járt. Szóval egy perccel lekéstük a beadási határidőt.
Hogy miért mesélem ezt el?
Mert bár igen bosszantó az eset, én mégis úgy értelmezem, hogy valamiért az élet úgy intézte, hogy nekem/nekünk most nem kell ezt a beadást valamiért teljesíteni.
Mondhatod, hogy mi magunk intézzük a sorsunk, és nincsenek véletlenek. Vagy mégis?
Az együttlétben szerintem az azonosság a legjobb, a közös cél a legszebb. Hogy mi a közös pont, és éppen mi a cél, ez mindig változó.
A családban azt szeretem, hogy relatíve egy a célunk, hogy összetartozunk, hogy hosszú távra tervezünk, és még sok-sok mást tudnék felsorolni. Egy baráti társaság közös motivációján szintén érdemes elmerengeni.
Amit viszont el szeretnék mesélni Nektek, az az érdeklődésen alapuló összetartozás. Persze, hogy a rajz, az alkotás a közös platform!
Nemrég egy kis csapattal (részvevőként) Grazban jártam, ahol együtt ettünk-ittunk (lerajzoltuk, amit EttünkIttunk), megörökítettünk néhány szép épületet, és egyszerűen csak jó volt, pedig korábban szinte nem is ismertem senkit a csapatból. És mégis…
Ugyanígy jártam a velencei túrán is: egyszerűen csak jó volt l e n n i, ott lenni, velük lenni.
Bár szomorú vagyok, hogy véget ért a nyár, az ősz számomra mindig egyfajta újrakezdés. A nyári színpompát egy más fajta színorgia váltja fel. Más dinamika működtet minket is ilyenkor: kezdünk egy kicsit beljebb húzódni, és jobban megbecsüljük a nyári nap utolsó sugarait.
Ilyenkor érdemes még egy kicsit külső helyszínen rajzolgatni 🙂
Sokszor egy kézzel készített karácsonyi ajándék sokkal többet ér, mint egy drága valami. Hogy miért? Mert gondot fordítottak rá, mert időt és fáradságot nem kímélve készült, s a készítő szíve is benne van.
Kaptál már ilyet?
Én igen! Főleg a gyerekeimtől. A férjemtől üvegékszert, amit csak nekem készített.
Miért jó a készítőnek?
Engem szórakoztat, kikapcsol, és készülök rá: gondolkozom, hogy az adott személyhez mi illene, hogy mivel szólíthatom meg a szívét.
Ha nincs se ötleted, se időd, se kézügyességet, akkor a porszívó és más egyéb szükségleti eszközökön túl vegyél élményt – én biztos ezt választanám. Rengeteg kikapcsolódást ígérő program van a főzőtanfolyamokon keresztül a rajzolásig.
Egyébként egy-egy jó ötletet lekoppintani sem szégyen – ajándékba 🙂
Békés Boldog Karácsonyt!
Egyszer réges régen… a gyerekeinkkel nekiálltunk egy előre megrajzolt festővásznat kiszínezni. Mind a négyen boldogan festegettük a tulipánokat, a kék eget, meg a felhőket. Egyszer a gyerekeim kitalálták, hogy nincs az égen napocska! Így hát mivel ketten voltak, nekiláttak két napocskát is festeni az égre. Én kiakadva távoztam, mert a kép innentől kezdve „nem hasonlított az eredetire”. Persze aztán visszahívtak, hogy „anya rajzold ki a napocskákat, mert mégse mutat olyan jól”.
Ma már… nem akadnék ki, sőt!
Ma is szívesen segítek nekik rajzolni, festeni, de már meghagyom őket a saját elképzeléseikben, a maguk alkotói szabadságával.
Ma már nem csak gondolom, hanem hiszem is, hogy a lényeg az élvezetben van, az elmélyült szabad munkában. Ha kell két napocskával, vagy ha úgy érzed, hát napocska nélkül. Az alkotás öröme a legfontosabb. Nincs rossz mű, csak jobb, meg annál is jobb.
.. avagy hiba-e a hiba
Szerintem ezeknél a szabadidős tevékenységeknél soha nem az a kérdés, hogy mennyire tökéletes az, amit csinálunk, hanem az, hogy mennyire élvezzük, mennyire kapcsol ki minket ez a tevékenység. És igaz az a tétel, hogy minél többet gyakorolunk, annál szebben, gyorsabban lehet elkészíteni egy művet. És igen, igaz az is – , hogy kedvenc oktatómat idézzem -, hogy legalább 1 cm-t kell rajzolnod ahhoz, hogy elmondhasd magadról, hogy mélyebben foglalkoztál pl. egy alkotási stílussal.
Éppen ezért, úgy gondoltam, hogy megosztom Veletek a nyaralásom kis albumát 🙂
Rajzmeditáció© felnőtteknek – Siófokon
Mucsi Tinánál tanultam, ő a Rajzmeditáció értelmi szerzője – ezt szeretném megosztani Veletek: az élményt és a tudást, amit ez adhat 🙂
A ránk nehezedő feladatok, a napi rutin ismétlődő kötelezettségei elől sokszor elég, ha csak elmegyünk egy kicsit kikapcsolódni, nyaralni. Van azonban egy pont, amikor már ez sem segít, és olyan elfoglaltságot szeretnénk, amiben újra megtaláljuk önmagunkat. Van, aki horgolni kezd, van, aki futni – de egy a lényeg: a teljes szívvel való belefeledkezés valamibe, ami kikapcsol és segíti a lelkünket kiteljesedni. Én rajzolok és festek…
