Egy perc az élet

Ma volt egy határidős munkák, amin többen, nagyon sokat dolgoztunk. Az utolsó dokumentum nyomtatásánál a nyomtatóm megadta magát, a kollégám egy másik nyomtató mellett a kinyomtatott anyaggal csak késve ért volna ide. A másik releváns jelölt, akinek esélye lett volna az utolsó dokumentum megvalósítására kottára ugyanígy járt. Szóval egy perccel lekéstük a beadási határidőt.

Hogy miért mesélem ezt el?
Mert bár igen bosszantó az eset, én mégis úgy értelmezem, hogy valamiért az élet úgy intézte, hogy nekem/nekünk most nem kell ezt a beadást valamiért teljesíteni.

Mondhatod, hogy mi magunk intézzük a sorsunk, és nincsenek véletlenek. Vagy mégis?

Itt van az ősz, itt van újra

Bár szomorú vagyok, hogy véget ért a nyár, az ősz számomra mindig egyfajta újrakezdés. A nyári színpompát egy más fajta színorgia váltja fel. Más dinamika működtet minket is ilyenkor: kezdünk egy kicsit beljebb húzódni, és jobban megbecsüljük a nyári nap utolsó sugarait.

Ilyenkor érdemes még egy kicsit külső helyszínen rajzolgatni 🙂