Az együttlétben szerintem az azonosság a legjobb, a közös cél a legszebb. Hogy mi a közös pont, és éppen mi a cél, ez mindig változó. 

A családban azt szeretem, hogy relatíve egy a célunk, hogy összetartozunk, hogy hosszú távra tervezünk, és még sok-sok mást tudnék felsorolni. Egy baráti társaság közös motivációján szintén érdemes elmerengeni.

Amit viszont el szeretnék mesélni Nektek, az az érdeklődésen alapuló összetartozás. Persze, hogy a rajz, az alkotás a közös platform!
Nemrég egy kis csapattal (részvevőként) Grazban jártam, ahol együtt ettünk-ittunk (lerajzoltuk, amit EttünkIttunk), megörökítettünk néhány szép épületet, és egyszerűen csak jó volt, pedig korábban szinte nem is ismertem senkit a csapatból. És mégis…
Ugyanígy jártam a velencei túrán is: egyszerűen csak jó volt  l e n n i, ott lenni, velük lenni.

.. avagy hiba-e a hiba
Szerintem ezeknél a szabadidős tevékenységeknél soha nem az a kérdés, hogy mennyire tökéletes az, amit csinálunk, hanem az, hogy mennyire élvezzük, mennyire kapcsol ki minket ez a tevékenység. És igaz az a tétel, hogy minél többet gyakorolunk, annál szebben, gyorsabban lehet elkészíteni egy művet. És igen, igaz az is – , hogy kedvenc oktatómat idézzem -, hogy legalább 1 cm-t kell rajzolnod ahhoz, hogy elmondhasd magadról, hogy mélyebben foglalkoztál pl. egy alkotási stílussal.

Éppen ezért, úgy gondoltam, hogy megosztom Veletek a nyaralásom kis albumát 🙂